Már a Bolyaiak terén is

Hársfák voltak...

A hárs fiatal korától fogva szépen nő, eleinte majd mindig hengerded törzse van, csekély magasságban elágazik. Koronája korán boltozatos lesz, idővel mindig sűrűbb és terjedelmesebb. Vén korában könnyen korhad, de vannak 400-500 esztendős egészséges fák is; erdei fáink közül általában a hárs él legtovább. Kérge eleinte meglehetős sima és fénylő, homályos vörösbarna, később meglehetős mély kéregtáblákra repedezik, vén korában mély barázdásan hasadozott. Oroszországban kosarat, kocsikast alakítanak belőle, házfedőnek is használják. Fája, különösen a kisebb levelű vagy téli hársé, nagyon puha és laza, fehér, gyakran kissé pirosasba játszik, egyenletes szövetű, tüköre és évgyűrűje keskeny. Faragványnak (szent szobrok, ezért régen szentfának is hítták), asztalosmunkának, bútornak, gazdasági eszköznek, fogpornak, illatos fáklyának, rajzoló szénnek használják, de tüzelőül kevésértékű. Jószagú virágában a méh sok táplálékot talál, orvosságnak (...) is használják. (A Pallas nagy lexikona)

Egy napig sikerült megmentenünk.

Február 6-án, vasárnap délután - mégis kivágták!

Mireasma teilor înfloriţi este cu adevărat un dar divin şi se atribuie prezentei farnesolului. Despre mireasma de tei ar fi mult prea puţin să spui că este plăcută, pentru că are calitatea de a fi profund inspiratoare. Acest suav balsam, ce mângâie simtul olfactiv, trezeste o anume emoţie a inimii şi induce o stare de spirit aparte. Nu întâmplător teiul este unul dintre cel mai cântaţi arbori. De altfel, ultima dorinţă a marelui poet Mihai Eminescu era să-şi petreacă odihna de veci sub crengile liniştitoare ale unui tei.

Nici strănepoţii noştri nu le vor mai vedea  aşa...

"Cum n-oi mai fi pribeag
De-atunci înainte,
M-or troieni cu drag
Aduceri aminte." (M.E.)