Képriport a tüntetésről

 

Nyáron még ilyen volt... 

kellemes kis sziget 

a Bolyaiak terén

Ki gondolta volna, hogy egy téli szombaton erre eszmélünk...?

Csak az utolsó fát tudtuk ideiglenesen megmenteni.

Néhány környezetvédőnek sikerült elkergetnie a munkást, aki láncfűrésszel épp nekilátott volna. Vasárnap délutánig őrség vigyázta maradék épségét.

Vasárnap délután - ki hitte volna?! - mégis kivágták!

 Sokan felháborodtak, sok embernek fájt...  Hiszen mégiscsak a mi terünk, a mi városunk, a mi fáink!!! Múltunk - jövőnk!!! Van még, aki nem érti???

Másnap már autók parkoltak a járdán. 

Abban a zord időben biztosan nem gondoltak arra, hogy nyáron majd nem lesz, ami árnyékot tartson. Fújhatják a kormányt!

 

 





2011. február 10-re tüntetést szerveztünk.

Délután 4 órakor már szép kis tömeg tolongott.

(Népújságban így...) 

 

Idősek, akik még látták fiatalnak ezeket a fákat, 

anyák, akik aggódnak amiatt, hogy milyen várost kapnak gyermekeik örökül,

és gyermekek is, 

akik idős korukban sem fognak itt ilyen zöldellő hársakat látni, mert, ha most ültetnek is vissza, 80-100 év múlva lehetnek csak ekkorák.

Megelégeltük, hogy évek óta értelmetlen módon pusztítják környezetünkben a fákat, hogy ízléstelen sokadalmakkal zavarnak, hogy olyan tervekkel, hozakodnak elő, és nem egyet meg is valósítanak, amelyeket rejtett célok vezérelnek.

 

Itt az ideje, hogy ne csak a polgármesteri hivatal tevékenységének a monitorizálásával, ne csak beadványokkal, írásbeli tiltakozással lépjünk fel egy egy ártalmas elképzelés ellen, 

hogy ne csak gyűléseken szólaljunk fel néhányan, esetleg a sajtóban fejezzük ki álláspontunkat, hanem így, összegyűlve is mutassuk meg, hogy ragaszkodunk környezetünkhöz, és kiállunk érette. 

Köszönjük mindenkinek, hogy eljött, és jelenlétével mutatta, hogy szereti Marosvásárhelyt,  azt a várost, amely kevés parkja ellenére is virágairól, árnyas utcáiról, nagyszerű vízi pihenőhelyéről, a Vikkend-telepről és a Somos-tetőről is híres, és azt akarja, hogy ez a város ne váljon aszfaltsivataggá, aszfaltbetyárok otthonává.

Szomorú viszont, hogy vannak közöttünk, akik úgy érzik, már az is bátorságukat tanúsítja, hogy itt vannak, hogy eljöttek erre a tüntetésre.

Aki most fenntartásból, félelemből nem jött el, talán a következő alkalomra eljön, bár, az lenne a legjobb, ha nem kellene hasonló tiltakozó tüntetést összehívnunk.

   

 Tavasszal kizöldül majd e park,

                                 

de csak 

                       övön alul...

G.M.